Egyes szakmai fórumokban vitatéma, mennyire és hogyan károsíthatja a vulkáni hami a sugárhajtású hajtóműveket.
Néhány napja az Index is megírta, hogy pár órával a finn légtér lezárása előtt gyakorló repülést hajtottak végre a finn légierő kötelékébe tartozó F-18 Hornet típusú vadászrepülőgépek. A gépek hajtóművének átvizsgálása során üvegszerű lerakódásokat találtak. A vulkáni hamu több mint 50 %-ban szilícium-származékokat tartalmaz, amelyek a hajtóművekbe kerülve a hő hatására üveggé alakulnak, így károsíthatják azokat.
A finn légierő ma hivatalosan is publikálta a hajtóművek belsejében készített fotókat.
Címkeragasztási főszezonunk van. Politikusok és rajongóik előszeretettel zsuppolják emberek tíz- vagy százezreit néhány betűs rövidítések, egy-két szavas elnevezések falai közé. Új matekegyenletekkel bővülhet a tudásunk (pl. LMP = SZDSZ + MDF), a magukat baloldalinak tartók lenácizzák a magukat jobbikosnak tartókat, a magukat jobbikosnak tartók cserébe lehazaárulóznak mindenkit, aki nem pont azon a véleményen van, mint ők.
Hogy a tárgyra térjek, megosztanám pár gondolatomat a Jobbikról. Olvastam, hogy megoldották a Jobbik-szavazók rejtélyét, eszerint a Jobbikra elsősorban az ország szegényebb, magas munkanélküliségi rátával küszködő, jelentős cigány kisebbséggel bíró területein szavaztak. Lehet, én látom rosszul, hogy a Jobbik az országosan megszerzett listás szavazatainak kb. a negyedét az ország legfejlettebbnek mondott térségében kapta? 205 ezer szavazat (a 855 ezerből) Pest megyében és Budapesten. Nem hinném, hogy a Jobbikot el lehet intézni azzal, hogy a szegény, elkeseredett, cigányoktól rettegő emberek pártja lett.
Az ismeretségi körömben két elkötelezett Jobbikosról tudok, a példájukon keresztül bemutatnám, a magyar politikai életben nem szabad sablonokban gondolkodni.
Varga Géza, a Jobbik mezőgazdasági miniszter jelöltje. Amikor először láttam a nevét a Jobbik listáján, 10 percig dörzsöltem a szemem, hogy tényleg jól látok-e.
Személy szerint Varga Gézát a hazai oköszociális gondolkodásmód egyik atyjának tartom, még akkor is, ha ezt szerénységből visszautasítaná. A Galgafarm és a galgahévízi ökofalu egyik alapítója, aki már akkor (1992) a fenntartható fejlődésról beszélt, amikor a magyar nagypolitika még azt sem tudta, ezt eszik-e vagy isszák. Ha címkét akarnék rá ragasztani, azt is mondhatnám: Varga Géza elempésebb bármelyik elempésnél.
Nem tudom, vannak-e még a Jobbikban Varga Gézához hasonló kaliberű emberek, akik szaktekintélyek a saját területükön és emellett nem politizálnak szélsőségesen, agresszíven. Ha vannak, elég nagy hibának tartom, hogy nem tolják őket jobban előtérbe, határozottan jobb vélemény alakulhatna ki a Jobbikról egyrészt a nemzetközi porondon, másrészt azokban a hazai szavazókban, akik nem feltétlenül hívei a szélsőséges radikalizmusnak.
A másik Jobbik-szimpatizáns, akiről szót ejtenék: a 16 éves fiam. Budapesti gimnazista, 4+ tanulmányi átlag, az angol és a matek az erőssége, az iskola mellett gitárórákra és kung-fu edzésekre jár. Nincs semmiféle szélsőséges attitűdje, nem cigányozik (nincs is miért, mert nem élnek a környezetében), nem zsidózik, sőt, még a rendszert sem szidja. Ellenben - valószínűleg sok kortársával ellentétben - tudja, mi az a csíksomlyói búcsú (nem tőlem hallotta), érdeklődik a határon túl élő magyarok iránt. Természetesen azt is tudni akarta, miért kerültek ilyen sokan az anyaországon kívülre, ezért mindent elolvas Trianonról és az előzményekről. Életének abban a fázisában van, amikor keresi a (nemzeti) gyökereit. Az a vélemény alakult ki benne, hogy a politikai pártok közül egyedül a Jobbik politizál nemzettudatosan, bármit is jelentsen ez a kifejezés.
Már leírtam korábban, hogy a szabadságjogok terén liberálisnak tartom magam. A fiamnak is jár a véleményszabadság, nem fogom lebeszélni a Jobbikról, de felhívom a figyelmét az árnyoldalakra is, mert nyilván vannak azok is.
Azon a véleményen vagyok, hogy a Jobbik jóval szélesebb skáláról gyűjti be a szavazókat, mint bármelyik másik párt:
- legjobbik pártként az összes olyan szavazót, akik még a Jobbik fősodránál is szélsőségesebbek, - a radikálisabb, de nem szélsőséges protest-szavazók jó részét (pl. MSZP-vel elégedetleneket, amiből az is látszik, a magyar szavazónál igen rövid a táv az út a bal és jobb széle között), - a jobb-híján-magyarkodókat (ahogy elnézem, a netes hozzászólók jelentős részét ők képezik), - és ami külön figyelmet érdemel: a „népnemzeti“ értelmiséget.
Látni kell, hogy Magyarországon van és mindig is volt egy elég jelentős réteg, amelyik a jelenlegi elliberalizálódott MDF-nél és az amőba módjára jobb-formálódó Fidesznél radikálisabban és konzervatívabban értelmezi a nemzet fogalmát. A rendszerváltás után ők képezhették az Antal-féle MDF, vidéken esetleg a Kisgazdák, később a MIÉP bázisát, de úgy tűnik, hogy sehol sem találják a helyüket.
A kérdés, a Jobbikban megfelelő politikai otthonra talál e most ez a réteg. Sokan közülük valószínűleg nem nézik túl jó szemmel a Jobbik gyűlölködős szárnyát, de még így is közelebb érzik magukhoz ezt a pártot, mint bármelyik másikat.
Én azt kívánom a Jobbiknak, hogy kupálódjon ki radikális „népnemzeti“ párttá, szokjanak le a zsidózásról és cigányozásról (ne arról, hogy a valós problémákat a nevükön nevezzék, hanem arról, hogy a „zsidót“ és a „cigányt“ kötőszóként használják).
A magyar politikai életnek szüksége lenne egy józan, erősen jobboldali pártra, ahogy szüksége lenne egy tradícionálisan szocialista, konzervatív és liberális pártra is (szerintem most egyik sincs), zöld pártunk talán már lesz.
Ez lehetett volna az 6. parlamenti választásom, hatodszorra sem éltem a lehetőséggel. A rendszerváltás előtt kiskorú voltam, azóta pedig notórius nem szavazó vagyok.
Nem azért, mert nem érdekel a politika, 12 éves korom óta olvasok napilapokat, politikai magazinokat, az utóbbi 10 évben már csak online.
Úgy adódott, hogy a munkámból adódóan vagy ismerősökön keresztül a rendszerváltás óta szinte minden politikai párt parlamenti képviselőjével összehozott a sors, általában csak egy-egy rövid eszmecserére. E szösszenetek végén általában csak egy gondolat fogalmazódott meg bennem, amit természetesen szigorúan csak magammal osztottam meg: Ez komoly, hogy ezek a dilettáns emberek irányítják a hazám sorsát?
Megjegyzem, egyesek közülük komoly politikai karriert futottak, ketten államtitkárok, egy emberke még miniszter is lett.
Ez már önmagában olyan súlyos traumát okoz, hogy egy életre elment a kedvem a szavazástól.
De van egy elvi oka is. 20 éve politikusok, politológusok, társadalomkutatók és hasonszőrű lények kétségbeesetten próbálkoznak azzal, hogy engem és tízmillió honfitársamat általuk kreált skatulyákba szorítsanak. Ezeken mindenféle címke díszeleg, mint pl.: konzervatív, liberális, szocialista, jobbos, balos, centrumos vagy ezek tetszőleges kombinációja és árnyalata. Érdeklődve látom, hogy számos honfitársam azonosul is ezekkel a címkékkel, sőt, annyira ráállnak erre a hullámhosszra, hogy elborult aggyal ócsárolják azokat, akiken más feliratozású címkéket vélnek felismerni. Ilyenkor jön a nácizás, komcsizás, liberálbolsevikozás. Én meg csak nézek, mint hal a szatyorban és égnek áll az összes szőrszálam.
Ezt csak azért tartottam fontosnak leírni első blogposztként, hogy légyszi ne tessék engem skatulyázni akarni, nem támogatok sem ideológiákat, sem pártokat, de mindegyik párt programjából alá tudnék írni pár sort. A szabadságjogok terén liberális vagyok (SZDSZ), a családok szerepét tekintve konzervatív (FIDESZ-MDF), van egy erős szociális vénám (MSZP), fontosnak tartom a környezet védelmét (LMP), támogatnám a székelyek területi autonómiáját (Jobbik) és majdnem mindazt, amit a Jobbik mezőgazdasági miniszterjelöltje mondott.
